Felkeresett egy pár, hogy írjam meg a sztorijukat. Megtettem.

2006. december 6:
Felmerült az ötlet, hogy egyik rokonunknak megszerzem ajándékba a Szomszéd nője mindig zöldebb című filmet, e remek komédia ugyanis a kedvence. Egy baj van csak: évek óta keresi, de nem lehet kapni a cuccot.
Kis kutakodás után mégis sikerült fellelni az interneten. Ha már egyszer elérhető, miért ne rendeljem meg a film következő részét is?
Megrendeltem hát. Szinte a kezem között éreztem a megszerezhetetlent. Mind a két részt odaajándékozhatom majd szerettemnek.
Gyönyörű gondolat.

A Port.hu megbízható cég, az onnan linkelt Divido.hu is biztos az.

Az internetes űrlap kitöltése után megkaptam az értesítőt, miszerint december 12-én teljesül a rendelés, ha nem kérek postát, már mehetek is érte a jelölt időpontban.

2006. december 12.
Telefonon érdeklődtem a port.hu által ajánlott divido.hu honlapján megadott számon. (A port.hu megbízható cég, a barátjuk is biztos az. Különben is a port.hu-n van Magyarország legrészletesebb rádióműsora - ahogy zengi a reklám –, de nem csupán a FIKSZ rádiót felejtették el megemlíteni a programok sorában Sebaj. A FIKSZ személyében csak egy 14 éves rádiót tisztelhetnének.)

A divido.hu-nál lévő hang unottan és érdektelenül mormolta a kagylóba: „Sajnos csak az egyik van meg, a másikra várni kell, de egészen biztos lehetek benne, hogy meglesz karácsonyig”
Mondtam, hogy az klassz, ez lenne a lényeg.

2006. december 18.
Sok-sok csörgés után végre fölvette valaki a telót. Ezesetben ideges és egyben érdektelen hang közölte: „20-án már biztos meglesz minden, most a rendelésnek csak a fele teljesíthető, a film második része van csak meg.”
Akkor várok – mondtam –, alig múlt el a 12-i határidő.


2006. december 20.
Fáradt, érdektelen hang: „Sajnos még mindig nem érkezett meg a film. Mit kíván tenni?”
„Azt kívánom tenni, hogy elmegyek azért a részért, amelyik megvan, a másik pedig legyen meg valamikor...”
„Rendben van, jöhet érte, akár már ma.”


2006. december 21.
Személyes látogatás: A Váci utca 78-80 szám alatt be kell bújni egy míves nagy kapun, majd a földszinti udvaron a port.hu irodája mellett port.hu-s betűtípussal – a port.hu megbízható cég, vélhetően a szomszédságban üzemelő másik vállalkozás is megbízható, talán nem véletlenül írják ugyanazzal a betűvel a nevüket - A4-es papírra nyomtatott, genothermbe bújtatott „tábla” jelzi: a divido.hu világcég fellelhetősége előtt állok.

Benyitottam. Egy kis sötét előszobába érkezhet a szemtelen látogató – aki nem átall testileg képviseltetni magát -, ahonnan egy nyitott ajtón át egy másik szűk helységbe bújhat. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, hasztalan köszöngetve ácsorogtam, mire egy leány megkérdezte, hogy filmért jöttem-e?
Nem gondoltam, hogy mást is lehet itt kapni, de mivel nem voltam vicces kedvemben, nem vágtam rá gondolkodás nélkül, hogy „nem, dinnyéért!”. Csendesen szóltam csupán: „igen”

Közösen beazonosítottuk a rendelést, majd a lány kényszeredett mosollyal, félrehúzott szájjal szólt egy fél szót egy idősödőnek látszó 35 körüli, fekete hajú bigének, aki erre mogorván közölte velem, hogy nincs meg a film. „Mondtam, hogy tudom, az egyik nincs...”, mire közbeszólt „Egyáltalán nincs. Mármint egyik sem” A szobában tartózkodott még egy unott fejű raszta-copfos srác lefolyva a széken, meg egy semmi-különös arcú fiú.

A szoba közepén egy asztal, amit négyen ülnek körbe, rajta hatalmas papírkupac. Mindenki keresgetni kezdte a filmeket hol a kupacban búvárkodva, hol pedig a számítógépben matatva.

A semmi-különös arcú mesélőre fogta: „Az a baj, hogy amikor telefonált nem mondta, hogy szedjék szét a rendelést, és mivel ilyen a rendszerünk, ezért a 100%-ig nem teljesíthető rendeléseket nem elégítjük ki”. Ez azt jelenti, hogy megszívtam, mert más megrendelte az X filmet meg azt amit én is, és mivel az X film teljesíthető volt, odaadták neki az általam rendelt, telefonon félrerakatott Szomszéd nőjés darabot.

A fejem háromszorosára nőtt hirtelen, de még mielőtt megszólalhattam volna, odabökték: „Természetesen erről nem maga tehet!”

Ez volt a poén 1. című fejezet.

Mi a Poén 2.? A semmi-különös fejű gyerek kérdésemre, hogy mikor lesz film, ha már így becsúsztunk plusz két hetet a holnapon ígért – mivel a port.hu barátjáról van szó az ember azt gondolná, hogy szintén megbízható cég ez a divido.hu – egy héthez képest, azt felelte, hogy nem tudja.

Mi van?

Ez valami vicc? Hol vannak a kamerák?? Jáksó, vagy Balázs, kérem a pezsit...

„A beszállító nem hajlandó közölni” - mondta emberünk - „, hogy mikor és milyen filmeket hoz. Ha rendelünk 9-et valamiből, olykor csak hármat hoz.”

„Ez aztán szép haver”. - mondtam - „Nem lehetne valami nyomásfélét gyakorolni erre a remek beszállítóra?”

Mivel a láthatóan profi cég irodának nevezett szobájában álltam, egy cseppet sem lepett meg a válasz „Nem lehet semmit tenni, mert ők a beszállítók.”

Poén 3. Ha fenntartom a rendelést karácsony után is, újra meg kell majd rendelnem a tételeket, mert fogalmuk sincs, kinek mit kell majd szállítani. Hogy ennek kiderítése végképp lehetetlen legyen, minden január 1-én törlik az előző évről áthozott megrendeléseket. ( Bízom benne, hogy a könyvelést nem darálják be minden év december 31-én, mert abból komoly bajuk származhat.)

Felajánlották, sőt többször elmondták, hogy lemondhatom a megrendelést. Ez volt a leghumorosabb. Gondolom, a divio.hu vezetői mint Dagobert bácsi fürdenek a bankjegyekben. Lehet, hogy az egész cégnél húszezres pénzekkel fűtenek a növekvő gázárak miatt, és csak bajt okoz, ha én néhány ezer forinttal bököm ki a szemüket. Más magyarázata nem lehet a vevők elüldözésének!

A port.hu megbízható, profi cég aki betűtípusát, sőt az oldalon található filmek árusítását engedi át egy olyan komoly társaságnak, mint a divido.hu - DIVIDO Szolgáltató és Kereskedelmi Kft.

Nem ordítottam. Nem tartom etikusnak azt, ha az ember értelmi fogyatékosokkal üvöltözik. Szánalmat és sajnálatot éreztem. Már megint olyan földlakókkal hozott össze a sorstalanság, akik nekiálltak erdőnyi fa kivágásának egyetlen döglött heringgel.

Elmentem hát a Duna Plázába, fel az elsőre, az egykori Megastore bolt helyén üzemelő Gigastore-ba. Rákérdeztem a két filmre. A bájos, kedves eladó elvezérelt ahhoz a polchoz, ahonnan simán csak le kellett emelnem a megszerezhetetlennek hitt DVD-ket. Mind a két részt!
Fizettem és már téptem is.

Slusszpoén
Délután háromra ígérte az elmeroggyant társaság, hogy felhívnak telefonon, hátha addig sikerül beszerezniük a filmet. Azt ígérték, hogy mindenképpen hívnak.
Nem hívtak, ezért négy körül rájuk csörögtem, hogy lemondjam a rendelést.
Az unott, érdektelen hang csak ennyit szólt : „Jól van.”
Szerintem valami orgazmus-félét is érezhetett a telefon túlvégén tartózkodó lény, mert személyemben végre olyan vevőt találhatott, akit sikerült lebeszélnie a vásárlásról.

Csak még azt nem tudhatta ekkor, hogy egy életre...

Lehet, hogy itt kívánják megvalósítani a globális kapitalizmus egy eddig ismeretlen változatát, ahol a profitminimalizálás a cél?

Mi a közös a divido.hu-, és a port.hu-ban?
Nos, ez a házi feladat. Nem nagy művészet kideríteni. Ha nem érkezik megfejtés, természetesen itt megjelenik majd egyszer csak :)))