A szerzői jogi törvény szerint a díjak megállapítása a következők szerint történik:


Az üres kazetta- stb. jogdíjakat az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet, azaz az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület állapítja meg és szedi be. A jogdíjak megállapítása a többi jogosult közös jogkezelő szervezeteivel egyetértésben történik.


A megállapított jogdíjakat tartalmazó jogdíjközleményt minden évben a nemzeti kulturális örökség minisztere hagyja jóvá, és teszi közzé a Magyar Közlönyben. (A Magyar Közlöny 2006. évi 11. számában megjelent díjszabást faxoljuk, ez tartalmazza a kérdéses Blue Ray díjat is.)

A magáncélú másolásokkal összefüggő üres-kazetta jogdíjközleményt az Artisjus állapítja meg a díjban érintett egyéb közös jogkezelő szervezetekkel (MSZSZ-EJI, FilmJus, MAHASZ, HUNGART) egyetértésben.


A jogdíjak és egyéb feltételek megállapításához a miniszter jóváhagyása szükséges.
A miniszter a jóváhagyás előtt véleményt kér a jelentős felhasználóktól és a felhasználók érdek-képviseleti szervezeteitől, valamint ezt követően a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökétől és az informatikai és hírközlési minisztertől. Felhasználónak, illetve felhasználói érdek-képviseleti szervezeteknek minősülnek az Szj.tv. 21. §-ban meghatározott díj vonatkozásában a fizetésre kötelezettek és azok érdek-képviseleti szervezetei. A jóváhagyás a jogdíjak és egyéb feltételek alkalmazásának és a Magyar Közlönyben való nyilvánosságra hozatalának feltétele; nem zárja ki, illetve nem érinti azonban az egyéb jogszabályok érvényesülését a jogdíjak és az egyéb feltételek tekintetében.


A jogdíjakat és a felhasználás egyéb feltételeit tartalmazó díjszabást a jogkezelő egyesület a jóváhagyást követően a Magyar Közlönyben saját nevében nyilvánosságra hozza.


Összefoglalva: A most közölt, aug. 1-től érvényes új díj a hivatkozott Közlönyben közzétételre, a miniszter által jóváhagyásra került. Formailag tehát rendben van. Ugyanakkor úgy néz ki, hogy
a miniszter nem tett eleget annak a kötelezettségének, hogy a felhasználók és szervezeteik véleményét kikérje. Ezen az alapon megpróbálhatunk az Alkotmánybírósághoz fordulni, jogszabály utólagos megsemmisítése miatt. Az Alkotmánybírósági eljárás persze évekig tart...


Üdvözlettel:
dr. Tóth Péter ügyvéd”

Az utolsó bekezdésből nyilvánvalóan látszik, hogy az ARTISJUS tudatosan packázik a magyarországi forgalmazókkal és felhasználókkal, amikor a miniszterrel vakon íratja alá az ARTISJUS által megállapított szerzői jogi díjszabások változásait. Ugyanis a miniszteri aláírást követően a DAFKE már legfeljebb alkotmánybírósági beadvánnyal élhetne, amely – mint azt írta is a jogi képviselő – évekig is elhúzódhat. Közben az ARTISJUS hasonlóképpen számtalan alkalommal írathatja majd alá a mindennemű szakmai megfontolás nélkül kitalált díjszabásváltozásokat a miniszterrel. Mindezt a nyári szezon közepén, amikor az ARTISJUS nyilatkozattételre felhatalmazott osztályvezetője természetesen nem elérhető.

Persze jó kérdés, hogy a minisztérium miért hagyja jóvá kapásból az eléjük tolt módosítási javaslatot annak ellenére, hogy a törvény szerint a felhasználókat és forgalmazókat képviselő szervezetekkel egyetértésben kellene ezeket a jogdíjakat megállapítani.

Ilyen szervezet hiányában érthető volt a gyakorlat, miszerint senkivel nem egyeztettek, de az elmúlt két évben több egyesület és szervezet is kiállt már a felhasználók és ellehetetlenült hazai forgalmazók védelmében. Miért nem akarnak erről tudomást venni a Minisztériumban? A nyilvánvaló szakmai hiányosságok mögött vajon milyen politikai és gazdasági erővonalak húzódnak meg? Ebbe még belegondolni sem merek.

Forrás: grab.hu