Ezekkel a sorokkal kezdődik József Attila 1930 novemberében írt Farsangi lakodalom című verse. Jóval korábban tehát, mint amikor a Komintern elfogadta Dimitrov javaslatát.

Érdemes hát ugyanennek a versnek néhány kevésbé ismert sorát is idézni:

"- Édes úrnőnk házasul!
Hé munkás! Hé bércseléd!
Meghívott a tőke!
Itt a levél, legalul
napszám-pengő a pecsét -
kétség nincs felőle!"

József Attila költeménye a múlt század legnagyobb gazdasági válságának idején született. Köztudomású, hogy napjainkban egy, az első olajár-emelés óta húzódó gazdasági világválság szenvedői vagyunk. A magyar kormányzat – igazodva a nemzetközi válságkezelő megoldásokhoz – ismét elsősorban a „bércselédek” létét veszélyeztető intézkedések bevezetését tervezi. Márpedig a nyomor nem a forradalmakat, hanem a diktatúrákat segíti hatalomra. És természetesen felerősödik a bűnbak-keresési késztetés is.

Magyarországon régi hagyománya van annak, hogy a felelősök elsősorban a zsidók, illetve a cigányok. A prioritás persze időnként változik. Pár évtizeddel ezelőtt egy taxistól hallottam először, hogy „Hitlernek előbb a cigányokat kellett volna kiirtani, s csak azután a zsidókat.”
A rasszizmus azonban még nem fasizmus. A rasszizmus csak kelléke a fasizmusnak.

Az azonban már közvetlen előkészítője lehet a tőke nyílt diktatúrájának, ha korlátlanul engedjük a fasiszta-fasisztoid megnyilvánulásokat.

Az interneten az első, nemzetközi méretű balhét a Yahoo egyik internetes árverése okozta. A francia legfelsőbb bíróság egy 2000 novemberi ítéletében kimondta, hogy a Yahoo köteles a francia internetezők elől blokkolni a náci relikviákat árusító oldalakat még akkor is, ha azokat amerikai szervereken tárolják. Bár a cég az ítéletnek megfelelően szűrni kezdte a kérdéses emléktárgyakat felvonultató oldalakat, nem távolította el a relikviákat a szervereiről. Az ítéletben a francia bíróság azt is kimondta, hogy a Yahoo 2001 februárjától napi 13.000 dolláros büntetést köteles fizetni, ha nem engedelmeskedik: az amerikai cég most elméletileg sokmillió dolláros büntetéssel tartozik.

A Yahoo ugyan keresetet nyújtott be a pénzbüntetés ellen, arra hivatkozva, hogy a francia törvények egy amerikai cégre nem vonatkoznak, és különben is, az ítélet sérti a szólásszabadságot, mégis az első figyelmeztető szóra kb. 50, német nyelvű, szélsőjobboldali eszméket népszerűsítő weboldalt távolított el a rendszeréből. Erről az Aktion Kinder des Holocaust (AKdH) nevű szervezet számolt be. Az oldalak törlése az AKdH közbelépésére következett be. A szervezet rendszeresen és célzottan informálja az érintett szolgáltatókat az szervereikre másolt gyűlölet-, rasszizmus-, és nácipropagandáról.

Hasonló eset volt az, amikor a magyar Vatera árverési cég kínálatából távolították el a horogkeresztes zászlókat és más, náci emléktárgyakat.

A fenti példák azt bizonyítják, hogy egyrészt az internetes fasiszta propaganda nem csupán éretlen tinédzserek heccelődése, polgárpukkasztása, másrészt hogy a távközlési szolgáltató is felelős a segítségével nyilvánosságra kerülő tartalomért.

Az iwiw nyilvánossága a honi társadalom legnagyobb, jelenleg kb. 930 ezer tagot nyilvántartó közössége. Lehet persze azt mondani, hogy nem a teljes közösség nézegeti a náci adatlapokat.

A közelmúltban egy rágalmazási büntetőper kapcsán – Cs. Kádár Péter kontra Muka László – a vádlott Muka is arra hivatkozott, hogy a kérdéses szöveget ténylegesen csak néhány ember olvasta el. A bíró indoklásában azonban szerepelt, hogy nem a tényleges olvasók száma a lényeges, hanem mindazoké, akik hozzáférhettek a becsületsértő közleményhez. Ily módon tehát megvalósultnak látta a rágalmazás minősített esetét, a nagy nyilvánosság előtt történő rágalmazást. Holott ez a nyilvánosság alig 70 emilcímet jelentett.

Az iwiw esetében azért beszélhetünk közösség elleni izgatásról, mert potenciálisan közel egymillió ember láthatja az adatlapokat. Egy-egy adatlap tartalmát tekintve lényegtelen, hogy ki a tényleges elkövető, tehát hogy csupán polgárpukkasztás volt-e a cél. Az meg csupán a büntetési tétel szempontjából érdekes, hogy az elkövető kiskorú-e.

Az iwiw gazdáinak felelőssége is kétségtelen. Több szempontból is. Egyrészt azért, mert az iwiwet – leánykori nevén wiwet – úgy hirdették meg, hogy mindenki a tényleges adatait fogja közölni, mintegy szembeszállva az interneten meghonosodott nevesítés-hiánnyal. Ez a – különben rokonszenves – törekvés egyrészt azon bukott meg, hogy a társadalom egy része rejtőzködni kíván (jogosan vagy jogalap nékül félve a visszaélésektől), másrészt azon, hogy az iwiw még csak nem is figyelmezteti azokat, akik nyilvánvalóan nem valódi adatokat adnak meg.

Az iwiw – ha hihetünk Szabó Márton sajtónyilatkozatainak, bár érdemes a pasi szövegeit fenntartással kezelni – önmagától semmit nem tesz akár még a legdurvább adatlapok törlése érdekében sem, csak akkor mozdul, ha valaki szól. Vagy – tapasztalataink szerint – akkor sem. Ez a magatartás az, amivel az iwiw alátámasztja bűnpártolás vádját. Továbbá az, hogy még a legnyilvánvalóbb esetekben sem tesz büntető följelentést. Akkor sem, ha egy adatlapon egy hirhedt náci mondat olvasható a zsidók kiirtására vonatkozóan.

Az iwiw – akárcsak korábban a Yahoo – egyrészt a sajtószabadságra hivatkozik, másrészt arra, hogy nincs embere. Hasonlít ez egy korábbi ügyünkhöz, amikor a tv2 teletext-csetjének gyermekprostitúciós és pedofil hirdetéseit dobtuk föl. Akkor is azt mondta kezdetben a TV2, hogy nincs kapacitás, s hogy ők a tartalomért nem felelősek. Aztán néhány nap múlva – s azóta is – szűr, ahogy kell. S bizony, a TV2 megtette a szükséges feljelentéseket…

Az iwiw annak a Magyar Telekom cégnek a tulajdona, amelynek évi árbevétele több száz milliárd forint. Éppenséggel föl lehetne venni néhány új munkatársat, akik értelmesek és érzékenyek. S éppen a Magyar Telekomnak, Magyarország vezető távközlési cégének kellene példát mutatnia, hogy még viccből sem tűr semmilyen fasisztoid megnyilvánulást. Mert éppen a Magyar Telekom segítségével, rá hivatkozva lehetne a többi uszítást mérsékelni.

Ám a Magyar Telekom vezetői érzéketlenek. Nevetségesnek találják az ügyet. Magatartásukkal nem a fasisztoid megnyilvánulások megfékezését segítik elő, hanem azt erősítik, hogy mindent szabad. Mígnem a TV2 legalább formálisan szégyenkezett a pedofil hirdetések miatt, sem Straub Elek, sem Simó György, sem Weyer Balázs, sem Szabó Márton nem nyilatkozik arról, hogy ezeket a jelenségeket aljasnak, megvetendőnek tartaná. Mintha csak lényegtelen, mondhatni technikai hiba volna az egész. Straub, Simó, Weyer meg sem szólalt eddig. S itt a lényeg: Magyarország vezető távközlési cégének vezetői úgy tesznek, mintha nem tudnák, milyen veszélyes, ha magenta homokba dugják a fejüket.

Mások azonban tudják. Azok, akik gyalázkodó emileket küldenek nekem és a FIKSZ Rádiónak. Ők tényleg érzékenyek: nem szeretnék, ha egy propaganda eszközzel kevesebbük lenne.

Végül – ha már verssel kezdtem – egy számomra fontos, a múlt század hatvanas éveiben született verssel fejezem be ezt az írást.

Gyárfás Endre: Csak tréfa volt

TRÉFA VOLT

Épp elhagytunk egy utcasarkot -
hűsítő csöndet szűrt az est -,
mikor a falról rámrikoltott
egy krétarajz: horogkereszt!
"Valami tacskó firkálhatta -
útitársam legyintve szólt -,
csupán két szögletes vonalka...
és biztosan csak tréfa volt."

Valóban! Hiszen semmiség az:
néhány vonás csak kis helyen.
De tréfa volna? Furcsa vígasz,
nem fogja fel az értelem.
E két vonalka nem is régen
egy fél világot birtokolt.
S ha van köztünk, ki feledékeny,
úgy vélné, az is tréfa volt.

Masírozott a had, csapódott
csizmája kövön, csontokon,
s a feldübörgő tankhadoszlop
átgázolt falun, városon,
ledőlt a ház, jajdult az utca,
port okádott és füstgomolyt...
De eloszlott a füst azóta,
az is lehet: csak tréfa volt.

A jelvény ott ágált magasan
- két szögletes vonal csupán -,
alatta, féregjárt barakkban
pofon, rúgás, korbács után
testvérem végignyúlt a földön,
s kívánta inkább a pokolt,
s vágyálma lett "a régi börtön",
"a szép halál"... Csak tréfa volt?

Aztán a gáz... kinyílt a fürdő,
gyilkosok álltak sorfalat,
gyerekbőrből a lámpaernyő,
a nyaklánc gyöngyei: fogak!
S egy héja hang a rádióban
az Übermenschről szónokolt...
Két vonalka... No hagyjuk, jól van,
lehet, hogy mindez tréfa volt.

A rettegés, a hazug vádak,
szögesdrót, villanó szurony,
a gép, mely otthonokra támadt,
a csókban lappangó iszony,
költő a sárban, könyv a máglyán
- s tőröd se volt, hogy megtorold!
Mauthausen, Auschwitz, tifuszjárvány,
Lidice... mind csak tréfa volt?!

Ne hidd, hogy elég, ha a falról
elfordítod tekinteted!
Ki most horogkeresztet rajzol,
nem mind éretlen kisgyerek.
A két vonal kinyúl utánad,
körülhálóz, négy ága fojt...
S a gödör gúnyvisszhangja támad:
"Csak tréfa volt, csak tréfa volt."